Még mielőtt azt gondolnátok, hogy katonai mozgósítást szeretnék, eszem ágában sincs, de ez a mai bejegyzés katonai témájú lesz több okból is. Kezdem is rögtön azzal, hogy lehetőségeimhez mérten sokat vagyok kint a természetben, szabad időmben igyekszem mozogni, futni. Számomra megnyugtató, feszültség levezető az, hogy a szabadban mozoghatok, legyen tél vagy nyár, hideg vagy meleg. Miután az Alföldről származom, így a Gödöllői-dombság egy valóságos kincs, nagyon szép a kilátás és sok szempontból érintetlen a táj. Nem is olyan régen az egyik futásom alkalmával arra voltam figyelmes, hogy az egyik dombon található egy II. világháborús emlékhely, amit szemügyre is vettem. Természetesen eszembe jutottak azonnal az ukrajnai események, hogy néhány évtizeddel ezelőtt teljesen hasonló értelmetlen öldöklés zajlott itt is. A kiállított emléktáblát figyelmesen átnézve elmosolyodtam. Hogy miért?
A táblán két, olyan a harcokban is használt fegyver képe díszelgett, amely Solid Edge-ben lett visszamodellezve. Hogy ki tette ezt? Nem tudom, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 100%-ban megállapítható, hogy Solid Edge-t használtak a dokumentáláshoz. Jó látni azt, hogy ilyen történelmi események rekonstruálásához is használják a szoftvert, amelyhez már több, mint két évtizede “közöm” van.
Van egy olyan árulkodó jel is, ami jóindulatú mosolyt csal(t) az arcomra, de ugyanakkor nagyon büszke vagyok az “ismeretlen” szoftverhasználóra. Szóval Grat!
Solid Edge szakma, mint mindig
Néhány napos aktív, családi pihenésem alatt sikerült feltöltődni, kikapcsolódni annyira, hogy ilyenkor csak úgy elindul az agyam. Ma, március 15-én beugrott, hogy készítek Solid Edge-ben egy kokárdát. Annyira megvan, hogy technika órán készítettünk kokárdát általános iskolában és így egy kicsit jobban magunkénak éreztük az ünnepet. Szomorú dolog az, hogy a szabadságharcot ünnepelni kell, ezért én inkább megemlékezésnek hívom magamban. Az itt a kérdés, hogy az elkényelmesedett világunkban hoznánk-e annyi áldozatot, mint őseink?! A Világ “szénája” nem áll jól, semmilyen szempontból sem, és mi “kis magyarok” általában rossz lóra tettünk a múltban… Remélem most nem lesz így és gyermekeink is boldogulhatnak majd legalább annyira, mint mi.
A megemlékezés jelképe, a kokárda került ma a Solid Edge 3D-s környezetébe. Általában igyekszem mindenben a lehető legegyszerűbb megoldást megtalálni, mert arra jobban fog(ok) emlékezni. Tudjátok, hogy én szeretem használni a subD modellezést. Alapvetően azt gondolom, hogy egyszerűbben nem is lehet lemodellezni egy kokárdát, mint subDivision eszközökkel.
Ebből a videóból is sok mindent meg lehet tanulni, leginkább azt, hogy 2d-s vázlatok nélkül is van élet. A “Talpra magyar” gondolathoz annyit, hogy bennünket nem lehet soha leírni és mindig van, lesz erőnk újrakezdeni… Minden jót!
Solid Edge (R)eloaded 